Fűszerlexikon

ÁNIZS (bécsi kömény)
    Illatos, barna színű termés, erős, édesen aromás ízű. Gyógyhatása miatt
    emésztést serkentő, epe- és bélbántalmak elleni szerként is használják.
    Gyógycukorkát, különféle édességeket fűszereznek vele. Vörös káposzta és némely
    italféle ízesítésére is használják.

BABÉRLEVÉL
    Fűszeres illatú, jellemzően kesernyés ízű. Régebbi korokban általában a
    győzelem jelképeként használták. Savanyúságok, vadas jellegű ételek, főzelékek,
    mártások, különféle levesek ízesítésére használják. Az ételbe tett mennyiségre
    ügyelni kell, mert ha túl sok, keserűvé válik. Egészben vagy porrá őrölve
    használjuk. Utóbbi esetben (négyszemélyes adagra számítva) egy késhegynyi is
    elég belőle.

BAZSALIKOM
    Fanyar illatú, jellegzetes, pikáns fűszernövény, amelyet otthon, cserépben is
    nevelhetünk. Általában szárított, morzsolt formában árulják. Légmentesen,
    fénytől védve kell tárolni. Hüvelyes levesek, főzelékek, saláták, sültek és
    savanyúságok fűszere, az olaszos paradicsommártás elengedhetetlen tartozéka.
    Felfúvódást gátló hatása miatt érdemes belőle főzetet készíteni az arra
    rászorulónak.

BORÓKABOGYÓ
    Nagyon aromás, kissé kesernyés, zamatos, csípős ízű. Savanyú káposztaételek,
    saláták, marinált halételek, vadpástétomok, páclevek ízesítésére való. A
    pálinkafőzésnél is lehet szerepe.

BORS
    A legismertebb és a legelterjedtebb fűszer a világon. A fekete bors a növény
    éretlenül leszedett és megszárított termése. A fehér bors az érett termés
    leáztatott és ledörzsölt héja nélküli borsszem, amelynek színe egészen világos.
    A zöld bors és a rózsaszín (vagy piros) bors ugyancsak különböző érési fokokban
    leszedett termés. Mindegyiknek más és más az íze, más a csípősségi foka, az
    illata és a zamata. Étvágygerjesztő hatása közismert, azonban nagyon kell
    vigyázni az adagolásával, mert nagyobb mennyiségben káros a gyomor
    nyálkahártyájára. Izgató hatása miatt egyes betegségekben szenvedőknél tilos a
    használata. Nemcsak az ételkészítés folyamán, hanem a tányéron is szokás
    borsozni az ételt. Majdnem mindenfajta húsétel, mártás, gomba elengedhetetlen
    fűszere, de rendkívül intenzív aromája és íze miatt csak módjával használjuk!

BORSIKAFŰ (csombor)
    Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres ízű és illatú növény, amelyet
    házikertekben is szokás termeszteni. Erős aromája miatt a szakszerűtlen
    adagolás következtében megkeseredhet a vele fűszerezett étel. Nagyon jó a
    burgonyához, a káposztához, különféle salátákhoz, kolbászfélékhez, vadpácokhoz
    stb. Akinek nem szabad borsot fogyasztania, használjon helyette borsikafüvet.
    Gyomorgörcsoldó és étvágygerjesztő hatása közismert.

  BORSMENTA
    Rendkívül erős mentaíze szokatlan lehet annak, aki nem ismeri. Csak egészen kis
    mennyiségben ajánlatos szárnyashúsok töltelékébe vagy különféle likőrökbe
    tenni. Emésztést elősegítő, epegörcsoldó hatása miatt a gyógynövények
    legfontosabbika.

CAYENNE-I BORS
    A trópusi égövön növő paprika egyik változata, rendkívül csípős, égető érzést
    okozó fűszer. Mártások, halételek, rizses, sajtos és tojásos ételek fűszere,
    azonban csípőssége miatt az adagolásával csínján kell bánni. Sokkal erősebb,
    mint a magyar cseresznyepaprika.

CITROMHÉJ
    A citrom lereszelt vagy nagyon vékonyan lehámozott héja. Jellegzetesen
    kesernyés ízű, rendkívül intenzív illatú és aromájú, amelyet elsősorban
    gyümölcsös ételek, különféle sütemények, krémek, pudingok, tehát általában
    édességek ízesítésére használunk, azonban némely sós ételt, így például egy
    kolbászfajtát vagy páclevet is lehet vele fűszerezni. (A citrom leve nem
    fűszer, ezért annak a használatára itt nem térek ki.)

CITROMFŰ
    Házikertekben termő növény, amely összedörzsölve erősen emlékeztet a citromhéj
    illatára. Nyersen és frissen gyümölcsös édességek ízesítésére való, szárított
    állapotban pedig savanyúságokhoz, különféle mártásokhoz és egynémely
    gombaételhez jó.

CSILLAGÁNIZS
    Az ánizshoz hasonló, ám annál jóval erősebb aromájú, édeskés ízű, Dél-Kínában
    honos, örökzöld fa termése. Ugyanúgy használható, mint az ánizs, különféle
    sütemények, gyümölcslevesek, kompótok és likőrök ízesítésére szolgál.

ÉDESKÖMÉNY
    Kellemes, ánizsra emlékeztető, édeskés, kissé csípős, aromás fűszernövény,
    amely különféle halételek, marinádok, páclevek, sütemények és likőrök
    fűszerezésére való, ám csak nagyon kis mennyiséget szabad az ételbe tenni, mert
    túladagolása esetén az étel keserűvé válhat.

  FAHÉJ
    Egy Ceylonban (Srí Lankában) honos, jellegzetes fa ágairól lefejtett héjkéreg,
    amely jellemző illatú, édeskés és csípős ízű, ugyanakkor fanyar. Darabokra
    vágva vagy púderfinomságúra őrölve használják. Különféle almás sütemények,
    mézeskalácsok, piskóták, fánkok és kompótok, befőttek, mártások, valamint
    forralt bor fűszerezésére való.

FOKHAGYMA
    A magyar konyha egyik legfontosabb fűszere. Olyan sok gyógyító hatással bíró
    növény, hogy lehetetlen mindegyiket felsorolni. A legfontosabb vérnyomást
    csökkentő hatása. Érelmeszesedés, érszűkület esetén jól képes karbantartani a
    beteg állapotát. Közismert epe és májműködést serkentő hatása is. (Ez utóbbi
    esetben csak nyersen fogyasztva hatásos.) Lehetetlen felsorolni, mi mindenbe
    szokás fokhagymát tenni, de az biztos, hogy egyetlen kolbászféléből sem
    hiányozhat. Sültek, saláták és egyéb ételek is csak nehezen viselik el hiányát.
    Fontos, hogy az étel elkészülte előtt néhány perccel, nyersen, összezúzva
    keverjük bele az ételbe, és már ne forraljuk. Ízét és illatát is így adja ki a
    legintenzívebben.

GYÖMBÉR
    Sajátos illatú, csípős, kesernyés fűszernövény, amely tulajdonképpen a növény
    gyökere. Emésztést serkentő hatása következtében előszeretettel fűszereznek
    vele bizonyos nehezebben emészthető, zsírosabb sülteket. Angolosan készített
    húsok, levesbe való gombócok és gyümölcsös ételek remek ízesítője, de
    cukrászkészítményeknél is használják. A kínai és a távol-keleti konyha
    alapfűszere. A gyömbérrel ízesített üdítő ital és a gyömbérsör jellegzetes íze
    miatt nagyon kedvelt.

KAKUKKFŰ
    Vadon is, házikertekben is termő, jellemző illatú, aromás fűszernövény, amely
    frissen piacokon kapható, szárítva pedig morzsolt formában kerül forgalomba.
    Csak óvatosan szabad vele fűszerezni, mert erősen kámforos illata
    megváltoztatja az étel aromáját és ízét. Levesek, főzelékek, marha-, bárány- és
    birkasültek, kolbászfélék és vadas jellegű ételek ízesítője.

KAPOR
    A magyar konyha másik, ugyancsak jellegzetes fűszere, amelyet már eleink is
    használtak. Rendkívül kellemes, ám igen aromás fűszernövény, amelynek zöld
    virágját és fűszerű leveleit nyersen tesszük bele az ételbe, szárítva pedig
    morzsolt állapotban kerül az asztalra. Magvait is használjuk, ízük a
    köménymagéra emlékeztet. Jellegzetes, átható illata miatt semmi mással nem
    téveszthető össze! Mártások, savanyúságok, hal és rákételek nélkülözhetetlen
    fűszere, azonban csak óvatosan, kis mennyiségben szabad használni, mert
    megkeserítheti az ételt. Nem szabad főzni, mert a magas hő hatására elillan,
    felbomlik az illóolajtartalma. Közvetlenül tálalás előtt (vagy az étel
    elkészülte után) szabad csak a friss, apróra vágott zöld kaporral fűszerezni.
    Jól elkeverve, 1-2 percnyi várakozás után az étel már át is veszi a kapor
    aromáját. A kaporral ízesített salátaecetnél nincs jobb!

KAPRIBOGYÓ
    Kellemesen kesernyés, enyhén csípős-sós íze miatt kedvelt fűszere a különféle
    mártásoknak, halételeknek, vadhúsoknak és a körözöttnek. Az apró bogyó nem más,
    mint egy ki nem nyílt virágbimbó, amelyet sós ecetben tartósítanak.

KARDAMOM
    Csípősen fűszeres ízű, gyengén kámforos illatú növény termése, amellyel
    kolbászféléket, leveleseket, mézeskalácsot, marcipánt fűszereznek, de egynémely
    likőrfélébe is kerülhet. A kis magokat szétszedve, általában csak a belsejében
    lévő apró, fekete szemeket használjuk.

KORIANDER
    A Földközi-tenger vidékéről származó növény, amelynek mind friss zöld leveleit,
    mind száraz magját használják. Nálunk csak a magot lehet kapni, amelyet főként
    saláták, savanyúságok, marinádok, páclevek, káposztafélék és vadas ételek
    készítésére használnak.

KONYHAKÖMÉNY
    Csípős, erős ízű fűszer, amelyet igen sokrétűen alkalmaznak. Sós süteményeket,
    szendvicskrémeket, sajtokat, leveseket, főzelékféléket, káposztát,
    kolbászféléket ízesítenek vele. Van olyan étel, amelybe a magot egészben
    tesszük, és van, amelybe csak a mag főzetét keverjük. Olyan étel is van, amibe
    pár szem összetört (vagy finomra őrölt) magot keverünk. A kömény gyógyhatása
    közismert, felfúvódást gátló hatása miatt csecsemőknek is adható a belőle
    főzött tea.

LESTYÁN
    Erős ízű, erős illatú, zellerre emlékeztető növény, amelynek friss zöld
    leveleit és gyökerét egyaránt alkalmazzák. Levesek, főzelékek intenzív, erős
    fűszere, amelyet még a konzerviparban is használnak.

MAJORÁNNA
    Ugyancsak az egyik legrégebbi fűszernövényünk, amelyet általában szárított,
    morzsolt formában hoznak forgalomba. Kesernyés, erősen aromás, igen jellegzetes
    ízű, májas ételekhez, savanykás-pikáns levesekhez, vagdalt húsokhoz, sültekhez
    és töltött szárnyasokhoz használják. A majoránna erős íze-illata közömbösíti a
    birkahús és a kacsa-liba egyesek számára nem kívánatos, jellegzetes szagát. A
    majoránna nem azonos a vadmajoránna (szurokfű) morzsolt levelével.